Még nincs teljesen kész:)

 1. Fejezet

Sötét éjszaka. A csillagok  fénylenek, a holdat látom. az is fénylik, bár nem annyira, mint a csillagok, melyek nem csak sárga, hanem piros (!),  és kék fényben is pompáztak. Gondolataimban éppen egy  különlegesség járt. Egy kazetta. Most biztos röhögtök, mert hát a kazetta nem egy nagy különlegesség. De ez...szóval az a kazi, amire én gondolok az.

    Szóval ott ültem boldogan (ha az izgalom nevezhető boldogságnak...). Kicsit fáradt is voltam, na meg álmos, hiszen azért mégis csak hajnali négy volt, és még egy percre se hunytam le a szemem (különben már rég aludtam volna). csak néztem ki az ablakon, és egy hülye kazettára gondoltam:) Ugye mily okos egy csaj vagyok? Ráadásul holnap suli, mivel vasárnap van. Megin’ el fogok aludni, megin’ le fog cseszni a tanárom. Szuper.

  Ajjaj! Anya bejött!            

- Kicsim, hát nem alszol?

  Csodálkoztam, hogy ilyen kedves. Általában nem ilyan munka után, hajnali négykor. Általában az ágyában horkol:)

- Nem. Anya, nem tudok aludni.

- Hát persze hogy nem tudsz:) HA le sem fekszel. És különben is, miért próbálod tagadni? Látszik hogy mennyit szenvedsz, hogy le ne csukd a szemed.

  Erről csak azt tudtam elmondani, hogy SAJNOS igaz:)

- Jól vanna anya. De...nem megy...

- Mi nem megy drágám?

  Olyan kedvesen mondta! Megsimogatott, és adott egy puszit az arcomra egy „ na nyomás aludni” kiséretével. Befeküdtem a jó-meleg-puha-ágyikóba és lehunytam a szemem. Aludni akartam, de amint befeküdtem az ágyba, nem tudtam elaludni. Megint kezdődik az egész előlről.

   Csak feküdtem, nyugodtan, és próbáltam tettetni, hogy alszom. Anya néha benézett, amin én nagyon meglepődtem mert anya nagyon alvós típus, és szerintem a világért se maradna főnn egy éjszakát:)

   De csak suttogást hallottam a nappali felől. Perse próbáltam fülelni, de hiába. Ígz is csak azt hallottam hogy sus-mus. Inkább becsuktam a szemem, és aludni próbáltam, ami azért nem ment olyan igazán jól. De hát ki tud aludni, amikor egy kazi jár az eszében, és közben az anyja marha furcsán viselkedik?

   Hogy én nem az tuti.

   Csörömpölést hallottam, a konyha felől. Ez már elkezdett nyugtalanítani. Aztán Agatha, a 2 éves kishugom felsírt, és tudtam, hogy itt valami nagyon komoly baj van. Vagy csak képzelődőm?Azért kimásztam az ágyamból, ami nehezebben ment, mint az elalvás. Felvettem a mamuszomat és elindultam, vagy inkább csak vonszoltam magam,  szal kinyitottam az ajtót, és lám mit látnak szemeim?

   Anya a földön feküdt és horkolt. Agatha a kiságyában sírt. Jellemző.

   Odamentem a hugomhoz, ő meg még mindig sírt, és csak sírt, amiből tudtam, hogy éhes. Fogtam, csináltam tejbepapit, és mérges pillantásokat vetettem anyára. Tudom, képes ilyesmikre, de még mindig nem fogtam fel, miért. HOGY??? Hiszen az ő gyermekéről van szó, nem az enyémről. Mégis én gondozom mindig, anya pedig állitása szerint 10-ig dolgozik, de biztos vagyok benne, hogy legalább négy órával korábban befejezi a munkahelyét. Különben miért lenne mindig olyan hippy-happy, mikor hazajön? Sztem mindenki elfárad 13 óra dolgozástól, és nem marad energiája örülni:)

  Agatha boldogan ette meg a tejbe papit, de még mindig nyőszőrgőtt, amikor  mosogattam a tányérját. Megvizsgáltam. Felsikitottam.

  Aga lábában egy hatalmas szilánk volt. nagyobb, mint egy kődarab. Mikor kivettem, észrevettem, hoigy nagyon mélyen belement a hugom lábába. Hát ez volt a csörömpölés. Anyu biztos széttört egy üveget,és belelépett, mert láttam, hogy vérzik a léba. Mérgében átrakta a szilánkot a hugomba, és elaludt. Hét igen. Ilyen anyám van nekem. Bevittem Agathát a szobámba, ahol biztonságba van. Anya még mindig horkolt de nagyon nem érdekelt. Írtó mérges voltam rá, és biztosan megölöm reggel.

***

    Reggel. Fényes reggel. 7 óra....jaj istenem, de utálok reggel iskolába menni! Pedig muszáj...

    Anya már kávét főzőtt a köntösében. Úgy tett, mintha mi sem történt volna. Azt a…!

- Bridget! Jó reggelt! Láttam Aga a te szobádban van, és láttam azt a nagy vőrős foltot is a lábán. Nem akartam felébreszteni szegény kicsit.

- Anya…

  Valahogy azért nem bírtam leszúrni a dolog miatt. Végül is mégiscsak a tulajdon anyám, még ha olyan abnormális is.

- Igen?

   Csak néztem anyára, mert ebben a pillanatban nem bírtam rá haragudni. szokott veletek is olyan lenni, hogy az egyik pillanatban mérgesek vagytok a rokonaitokra, és legszívesebben megölnétek őt, de amikor alkalmad nyílik a gyilkosságra, rögtön megsajnálod az illetőt, és imádni kezded?

- Á, semmi.

  Töltöttem magamnak kukoricapelyhet, és leültem a kerek asztalunkra. Egész helyes lakás a mienk, én nagyon szeretem, bár a sznob nagynéném szerint túl koszos. Pedig én mindennap takarítok! Anya sajnos túl fáradt a takarításhoz este, ő inkább pihen egyet- A TV előtt. A kedvenc filmemet nézve. Ugye milyen szemétség, ha te takarítasz, és valaki melletted azt nézi, amit te nagyon, de ngyon és még egyszer nagyon szeretsz!

- Ja kicsim. Este le kell menned a folyóhoz.

  A folyó az a hely, ahol a rémálmaim játszódnak. Most elmesélem, hogy a házunktól nem messze van egy kissebb folyó. Ott van egy erdő is mellette, ahol mindig minden sötét, és azt  mondják, szellemek laknak ott. Jó tudom, hogy badarság, de mi van, ha igaz? Végül is nincs semmi bizonyiték rá, hogy szellemek nem léteznek. meg akkor miért van egyik helyen meleg, és egy körben pedig hideg????

Ne…

- NE NYAFOGJ!

  Jaj ne!!! Rémálom az anyám.

- Hát akkor én megyek a suliba.

- Kicsim...

- Anya. Én nem szeretnék menni a folyóhoz.

- De fogsz! Édesleányom, olan nehéz egyszer segíteni anyádnak?

  NEm bírtam vele vitatkozni. Olyan félelmetes tud lenni néha! És még azt se tudom, mit kell csinálni annál a rohadt folyónál. 

  Akkor támadt egy marha jó ötletem. Elmegyeek a mekibe, és nem megyek le a folyóhoz (persze direkt kicsit korábban érek haza, hogy tuggyam, anya mit is akart valójában, hihihi:). Anyának majd azt mondom, voltam a folyónál:) Persze hazudni nem olyan könnyű, mert rőgtőn elsírom magam, ha anya szemébe kell hazdnom. De majd azé megpróbálom.

- Na szija.

  Kimentem a szobából, de megálltam az előszobában.

- Anya!- ordítottam. - Miért akarod, hogy lemenjek a folyóhoz?

- Mert. - Hallottam anya részletes válaszát.

  Ez a nap rosszabul kezdődik, mint valaha...

  A suliba menet nem gondolhattam ki más dolgokat anyáról, muszáj volt gyakorolnom a biológiát, mivel dogát írunk. Olyan dögunalom az egész! mr. Green a biológia tanár aszondja, ha somat tanulunk, utána már magától minden belefolyik a fejünkbe. Ezt én ugy letagadom, ahogy van. Ugyanis fél éve mindennap kb 3 órát tanulok a tanításonn kívűl. És még mindig csupa 3-as vagyok.

  A sliban ma is csak egy jó dolog volt: Gina, a legjobb barátnőm. Jókat szórakáztunk, de aggasztott anya.

  Délután aztán tuggyátok mi történt? Gina le akart menni a folyóhoz!

- GINA!

- Mi van, te beveszed azt a szellemes marhaságot? - mondta tök nyugiban. - Gyere! Tök buli lesz! És ráadásul neked le is kell menned ma a folyóhoz!

- Honnan a fenéből tudod? - kérdeztem meglepetten. Nem emléxem, hogy meséltem volna róla Ginának.

- Ha éppen tudni akarod...anyád hívott el engem. Azt mondta menjek el veled.

  A fenébe! Akkor már nincs menekvés.

- Jó. De védj meg a szellemektől!

- Oké.

   Elindultunk, de már a buszban is remegtem. Ennyire beszari vagyok???

  Mikor odaértünk, már kicsit nyugodtabb voltam. Tul.képpen egész helyes egy környék, semmi félelmetes nincs benne. Egy szép zöld erdő, madarak csiripelnek, friss levegő. Mégis: egy árva lélek se volt ott, és hidegebb volt, mint a sulinál. A folyó gyönyörű látvány volt! Esküszöm, életemben nem láttam ennél ártalmatlanabb helyet...

- Na ugye, hogy nem is olyan szörnyűű???

  De akkor már nem figyeltem rá. Mert mögötte megláttam valamit. Egy fényes, világító, emberformájú dolgot. Egy szellemet!

2.Fejezet

 - Mi van te, bamba? - kérdezgette Gina, én pedig nem válaszoltam, mert nbem jött ki hang a torkomon. Csak az ujjammal a szellem felé mutattam. - mi van, ennyire betoji vagy? kérdezte gina.

- ööö...nem..ööö...nézz már oda!

  De gina nem akart odanézni, ő inkább engem szidott.

- Ennyire hülye nem lehetsz!

  Nagyon rosszul éreztem magam, hiszen még életemben nem láttam szelllemet! Ráadásul ... te jó ég, lehet hogy Gina nem láttya őt!