Ó régi téli reggelek!
...Az ágyban fészkem jó meleg.
Hunyorgok félig nyilt szemekkel:
Ott kint vasszürke még a reggel.
Kint indulóra gyűl a csürhe
S tutolva szól a kondás kürteje,
Tuíjitú, tuíjitú…

Sötét az ég, nincs madara.
A fázó fákon zuzmara.
Megy most a kondás nagy csizmákkal
A fagyos, sáros utcán által.
De jó, hogy nékem nem kell menni!
De jó álmos gyermeknek lenni!
Tuíjitú, tuíjitú…

Ó ágy, ó dunyha, jó vaczok!
- Ügetnek kint a malacok.
Fülük taktusra lóg konyúlva
S lefekszik egy a sárba nyúlva...
- Elnyúlok én is, álmot várván,
S fejemmel turkálom a párnám,
Tuíjitú, tuíjitú…

Most itt topog s a hűs kora
Reggelben kong az ostora...
Most már a másik utcán megy le,
Tehénszarv-tülke halkul egyre...
Ott sárt dagaszt már két nagy csizma
S még alszik testem minden izma,
Tuíjitú, tuíjitú…

S eszembe jut, hogy még előbb
Tehén bőgött a ház előtt.
Közel, majd távol, sorba, sorba
S álmomban szóltam: gyűl a csorda...
- S átfordulok, elszenderedve,
A párnás, dunyhás jó melegbe,
Tuíjitú, tuíjitú…