Oláh megszállás alatt

Ne csüggedj! Zúgjon bár a tető s hegyek
Ős rengetegjét vad zivatar dühe
Kavarja: álmodj, gyenge kóró,
Mély csalitod szakadékán rejtve.

S a lobbanó ég vad robogásin át
Figyeld a dünnyögő darazsak neszét!
Elhágy a fény már. Hunyt szemekkel
Nézz befelé: nyugodalmat ott lelsz.

Éltél te is hát! Fényt epedő bogáncs,
Sugár és árnyék váltakozón lepett...
- Futó felhők! Ó régi évek!
Ifjukorom repeső reményi! -

Hír nem ragyog rád, bérc tetején nem élsz,
Magányos völgyben folyt le napod: ne bándd!
Valld: szép bogáncsnak lenni: lelhet
Zöld levelén lihegő gyik enyhet.

- Éltél. És lelked már befutotta, mint
Vadszőllő házad, bús szerelem sötét
Lombú indája, rejtve titkon
Esteli lepkerajok tanyáját.

S a lomb sötétjén néha virult a kéj
S érvén bogyóvá, ott feketélt a kín...
- Elmult már. Ősz van. Rozsdaszínnel
Csüngnek a lombok a régi falról.

S egyszerre felforrt itt az idő! Rigó
Dalát elnyomta trombitaharsogás,
Porfelhőkben dobogva mentek
Emberek öldöklő csatába.

S tornyok virága, száz lobogó virult:
Piros, zöld, sárga s kék aranyat s lilát
Üzött kavargón fent az ormon
S lent feketélt az anyák kendője.

S vér lepte már a földet. A tornyokon
Kuszott, szivárgott titkon a csúcs felé
S egy éjszakán lázban kibomlott
Fent lebegő kusza vad virága:

Vérszinre vált minden lobogó: harag
S legyilkolt népek vére, mi ott lebeg,
Csattogva szélben az kiált fel
Zord egek isteni bosszujáért.

S fehér zászlóknak látta gyalázatát
Meghódolt város tornya fölött szemed...
De új tavasznak gyenge-zöldje
Volt lobogód, sohasem cserélve.

Földindulás van! Reng a világ s talán
Elsüllyed néped s nyelved, amin dalolsz,
Erdőd kőszén lesz s bús dalod mind
Régi világ szenesült páfránya.

Ne csüggedj! Majd, az akna sötét ölén
Egy boldog bányász megleli... Ó talán
Melengetsz még kövült tüzeddel
Áhitatos, tele emberszivet.

Ó eljövendő Ember! A tűz előtt
Gondolj reám, míg halkan elég dalom.
Téged dalollak én! Nevedre
Énekek éneke kél szivemben!

Gondolj reám! Mondd: kis tücsök énekelt
Hajdan kietlen pusztuló pallagon...
Itt cirpegek! Ki értené meg?
Senki se hallja. A szél sóhajt csak.