A csók
Zizi 2004.02.24. 17:40
A csók után, az édes bágyadásban, Míg eltörődve nyugszik kedvesed S félig-nyilt ajkán oly titkos varázs van S kék árny borong a hunyt szemek felett, S a barna légen átaranylik bőre S bomlott sötét haj mint lugas takar
S mit hátrahajtott lusta pihenőre, Opálosan fehérlik át a kar, Mikor, mint záporból üdült mezőkre Vihar után, szivedre ült a csend S a gondolat száll messze hűs tetőkre S halk sóhajod is már utána ment, A percben, melyben annyi bús varázs van, Mikor kihunyt a ragyogás szemedből, A csók után, az édes bágyadásban Gondolkoztál-e már a szerelemről?
- Lelkedben, nyári alkonyég alatt, Mint bodzaillat száll a gondolat. A lenge szél játékot űz vele... Ó kertek, rétek, erdők fűszere! Ó hány szeszélyes formát ölt, míg feljő Lelked egén a múló illatfelhő!
- Más illatok! Más vágyak! Ó ha lelne Uj frissülést uj alakon az elme! Más szellő, mely más kertekre lehelne! Más szerelem! A virágok szerelme!
A virágok szerelme! Nyári reggel Ébredni vágyón ébredő szelekkel, Szeretni csak, nem tudva kit, se merre, Rakott, virágos ágaink emelve, Uj hímporral kinyitni forró délbe S belélehelni ájulón a szélbe! Vagy zümmögő darázsnak adni által: Ringassa döngő altató-dalával, Erdő lehén kóborgó vágyunk sirjon S felejtse ott egy sose látott szirmon! Ó rétek álma! Erdők boldog éje! Ó napsütötte fenyves szenvedélye! Gyantás legén lesustorgó fényzápor! Aranyfelhőkben lebbenő virágpor! Égni a nyárral, nem gondolva télre, Szeretni csak és rábízni a szélre…
|